Isten gyermekeiről
Lectio és textus: János 1,1-13
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Igehirdetés
Kedves Testvérek! A mai igehirdetésünk alapigéje egy nagyon gazdag és talán jól ismert igeszakasz, viszont én most ebből a nagyon szép bibliai részből csak egyetlen egy kifejezést szeretnék kiemelni és azt szeretném körül járni. Ez a kifejezés pedig az, hogy Isten gyermeke. Talán mindnyájan sokszor halljuk azt, hogy valaki Isten gyermeke, vagy valakik az Úr gyermekei, de mit is jelent ez pontosan? Mit tanít erről a Biblia, mit jelent Isten gyermekének lenni az Ige szerint? A mai igehirdetés két nagyobb egységből fog állni, először azt fogjuk megvizsgálni, hogy egyáltalán kik Isten gyermekei, ki válhat az Úr gyermekévé, az igehirdetés második, egyébként hosszabb felében pedig olyan különböző tulajdonságokat fogunk szemügyre venni, amelyek Isten gyermekeit kell jellemezzék az Ige szerint. Tehát először megnézzük, hogy kicsoda lehet Isten gyermeke, aztán pedig azt, hogy milyen tulajdonságok jellemzik Isten fiait és leányait. Tehát ki lehet Isten gyermeke? A köztudatban sajnos az él, hogy mindenki Isten gyermeke, hiszen mindenkit Ő teremtett. Isten a jóságos Atya, és az emberiség, mint egész, az Ő gyermekeinek a közössége. De a Biblia sehol nem tanít ilyet. Sőt az Ige világosan kimondja, hogy a bűnesetkor az ember teljesen elszakadt Istentől. Olyan menthetetlen állapotba került, amely a pusztulás felé vezet, és amelyből saját erejével sehogy sem tud kijutni. A teljes szívét, testét, lelkét megfertőzte a bűn, amelytől nem képes szabadulni. Viszont arról is világosan beszél a Biblia, és ez az örömhír, hogy Isten megszánta ezt a nyomorúságos állapotot és elhatározta, hogy meg akarja menteni az embert. Éppen ezért elküldte az Ő egyszülött fiát, Jézus Krisztust, hogy általa újra a gyermekeivé fogadhassa az embereket. Erről olvastunk a mai igénkben is. Jézus Krisztus megjelent a világban, és akik befogadták őt, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Ilyen egyszerű a képlet, így lehet egészen egyszerűen Isten gyermekévé válni: be kell fogadni Jézus Krisztust. És félreértés ne essék, nem az ember az, aki mindezt eléri, hanem az egész egyedül Isten érdeme. Ő az, aki keresi és gyermekévé fogadja az embert egyedül Jézus Krisztusért, és az Ő kereszthaláláért. Viszont nekünk Isten hívó szavát meg kell hallanunk, komolyan kell vennünk és engedelmeskednünk kell annak. Jézus Krisztus ma is hív, hogy végre fogadjuk be Őt úgy igazán. Nem csak a vasárnap délelőttjeinkbe, nem csak a templomba, hanem a teljes életünkbe, a szívünkbe, minden napunkba. Jézus ma is hív, hogy kezdjük el a vele való életet. Ezt hívja úgy a Biblia, hogy megtérés. Amikor az ember meghallja Isten hívó szavát, enged annak, felismeri, hogy eddig Ő nélküle élt, bűnbánatot tart és megszületik a szívében a döntés, hogy ott hagyja az eddig Isten nélkül élt életét és elkezdi Jézus Krisztust követni. És Isten az ilyen embert újjá szüli. Olvastuk is a mai igében, hogy ezek az emberek Istentől születtek. Ez most bugyután fog hangzani, bocsássák meg a testvérek, de értelemszerű, hogy egy gyermek akkor lesz valakinek a gyermeke, ha megszületik. És ezért mondja a Biblia, hogy Istentől születik az az ember, aki befogadja Jézus Krisztust. Az ilyen ember új életet, új szívet kap és ezentúl Isten gyermeke lesz. Nyilvánvaló, hogy nem lesz rögtön tökéletes, bűn nélküli ember, de megtörténik egy teljes irányváltás: eddig a kárhozat felé haladt, most pedig már az Isten országa felé megy Isten gyermekeként. Erre nincs egy sablon, nincs egy recept, hogy ez hogyan történik, Isten sok embert sok féleképpen tud megkeresni. Megkereshet bennünket egy Istentiszteleten, egy otthoni igeolvasás során, más embereken keresztül vagy az életünknek egy válságos időszakában is például. A lényeg az, hogyha halljuk az Ő hívó szavát, akkor ne legyünk tétlenek, hanem kezdjük el Jézust követni. Ahogyan a Biblia mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, Meg ne keményítsétek a ti szíveteket” Tehát így lehet Isten gyermekévé válni: meg kell hallani Jézus Krisztus hívó szavát, be kell Őt fogadni a szívünkbe és Őt kell követnünk. És most érkeztünk meg az igehirdetésünk második feléhez, ahol azt fogjuk megvizsgálni, hogy Isten gyermekeinek milyennek kell lennie. Hogy az az ember, aki már befogadta Jézus Krisztust és ezáltal Isten az Ő gyermekévé fogadta, milyen tulajdonságokkal kell bírjon. Öt ilyen tulajdonságot gyűjtöttem össze, mindegyikhez hozok egy-egy igeverset, és annak kapcsán lesz ezekről szó röviden. 1. Isten gyermeke legyen engedelmes: Valószínűleg ez jutott legtöbbünknek eszébe, hiszen ezt sokszor hangoztatjuk, hogy a gyermekeknek engedelmeskedniük kell a szüleiknek. Hoztam egy igét is ide, az 1Péter 1, 14-16-at. „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”” Ez az ige arra buzdít minket, hogy legyünk engedelmes gyermekek. Akik hallgatnak az Atyára. Sokszor olyanok vagyunk, mint a dacos kisgyermekek. Bizonyára többen is találkoztunk már olyan gyermekkel, akit sehogy sem lehet engedelmességre rábírni, hanem csak azért is, dacosan tiltakozik. Ez az ige arra int minket, hogy ne legyünk ilyenek, hanem hallgassunk a mi mennyei Atyánkra. Ha Ő valamit mond, akkor azt úgy tegyük meg, ahogy mondja. Ha megtilt valamit, akkor azt vegyük komolyan. Mert a szülő sem azért tilt meg dolgokat, hogy rosszat tegyen a gyerekének. Az apuka nem azért tiltja meg a gyerekének, hogy egész nap édességet egyen, hogy a gyerek rosszul érezze magát, hanem azért, hogy a gyereknek ne fájjon a hasa és ne legyen cukorbeteg. A gyerek ebből mit fog fel? Azt, hogy apa megtiltotta, hogy cukrot egyek, milyen gonosz. Mi is sokszor ilyenek vagyunk Istennel kapcsolatban. Isten megtilt valamit a törvényében, hogy minket megvédjen, mi meg csak annyit látunk belőle, hogy ezt meg azt sem szabad, Isten ezt is el akarja venni, meg azt is. Ne legyünk olyan gyermekek, akik a tiltó szó mögött csak a gonosz apukát látják, hanem lássuk meg, hogy Isten az Ő parancsaival csak óvni szeretne bennünket, és engedelmeskedjünk neki, mert nekünk is az fog a javunkra válni. 2. Efezus 5, 1: „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei” Az a görög szó, amit így fordított a fordító, hogy követői, az a μιμεομαι ige. Ez a görög szó talán kicsit ismerősen hanghozhat, hiszen ebből származik pl. a mimika, vagy a pantomim szavunk. Ugye a pantomim az, aki mindent leutánoz. És ezt jelenti a μιμεομαι görög ige is: utánozni. Tehát itt azt írja Pál, hogy legyetek tehát Isten utánzói. Mint gyermekek, legyetek a ti Atyátoknak utánzói, imitálói. Meg lehet figyelni a gyerekeket, hogy majdnem mindenben utánozzák szüleiket. Például a kislányok sokszor kisminkelik magukat, vagy felveszik az anyukájuk magassarkúját, mert ezt látták tőle. Olvastam erről egy cikket, amelyből kiderült, hogy a gyermekek egyedfejlődésében nagyon nagy szerepe van az utánzásnak. Szinte mindent az utánzás útján tanulnak meg a kisgyermekek. És az is nagyon érdekes volt a cikkben, hogy leginkább a szülőket utánozzák, mert hozzájuk fűzi őket egy érzelmi és bizalmi kapcsolat. Bárcsak a mi lelki életünkben is így lenne ez. Hogy a mi „lelki egyedfejlődésünk” a mennyei Atyánk utánzásából fakadna. Bárcsak a mi egyedfejlődésünk is úgy nézne ki, hogy mivel Istenhez érzelmi és bizalmi kapcsolat köt, ezért Őt utánozzuk mindenben és így fejlődünk a lelkiekben. És ha már itt tartunk, a gyermekeknek kell enni annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ugyanígy a mi lelki életünk is csak akkor fog fejlődni, ha táplálkozunk, ha élünk a lelki táplálékkal, az igével és olvassuk az igét. Tehát ahogyan a gyermek utánozza a szüleit, mi is úgy utánozzuk a mi mennyei Atyánkat mindenben. Nyilvánvaló, hogy csak akkor tudjuk utánozni Őt, ha mi tudjuk, hogy Ő milyen. Épp ezért fontos, hogy folyamatos közösségben legyünk Istennel és olvassuk az Ő igéjét, amiből meg lehet Őt ismerni. Tehát ez volt a második tulajdonság, hogy Isten gyermekei utánozzák Istent. 3. Testvérszeretet: értelemszerűen, ha azok az emberek, akik megtérnek és újonnan születnek, Isten gyermekeivé válnak, akkor egymás testvérei is lesznek. Tehát azok, akik Krisztuséi, akik megtértek, azok egymásnak a testvérei. 1Péter 1, 22: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” Akinek van testvére az bizonyára tudja, hogy sokszor van konfliktus a testvérek között, de akár gondolhatunk az egész családunkra, hogy abban is mennyi és mennyi vita tudja felütni a fejét. És ez szomorú, de sajnos Isten családjában is szokott lenni konfliktus a testvérek között, nem is kevés. Mert ugyan újjászületett emberek alkotják ezt a családot, mégis emberek, akik bűnösök, akikben ott van az önzés, az irigység, a harag, stb. Tehát sok konfliktus van sajnos a lelki testvérek között is, mert az egyik nem úgy csinálja a dolgát, mint ahogy azt a másik elgondolta. Az egyiknek más terve van, mint a másiknak. Az egyik kibeszéli a másikat, és lehetne még sorolni. És itt jön be a mai igénk, amely arra int, hogy szeressük a testvérünket, képmutatás nélkül, kitartóan és tiszta szívből. Akkor is ha nem könnyű, ha az a másik mindig ugyanazzal bánt meg minket, ha sosem változik meg, ha mindig ugyanazzal felhúz bennünket. Isten nem kifogásokat szeretne hallani, hanem azt szeretné, ha tiszta szívből tudnánk szeretni a másikat, hiszen Isten is szereti azt az embert, akkor én miért nem tudom? Ez volt a 3. tulajdonság, hogy Isten gyermekei szeressék egymást. 4. Isten gyermekei kapják a fiúság Lelkét. Róma 8, 14-15: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!”” Azt olvassuk, hogy a fiúság Lelkét kaptuk, hogy azt mondhassuk, hogy „Abbá, Atyám!” Ez az Abbá, azt jelenti a héberben, hogy apa, apu. Azaz ez az szó, amit a kis gyermekek használtak apjuk megszólítására. Ez az ige azt mondja, hogy a fiúság Lelke által mondhatjuk Istennek mi is, hogy Abbá, azaz apa, apu, és olyan bizalommal mehetünk Istenhez, mint a kisgyermek apjához. A gyermekek sokszor félnek, sokszor megijednek, és azonnal futnak a szüleikhez, hogy ott legyenek a karjaikban, vagy elbújjanak mögéjük. És amint az édesapjuk vagy édesanyjuk átkarolja és megnyugtatja őket, el is tűnik a félelem és biztonságban érzik magukat. Olyan szép, amikor egy kisgyermek megbízik a szüleiben és biztonságban érzi magát a karjaik között. Nos mi is sokszor félünk, sokszor megijedünk a jövőtől, a haláltól, a betegségtől, az emberektől, vagy attól, hogy elveszítünk valakit stb. Azt ígéri az ige, hogy mi is olyan bizalommal futhatunk ilyenkor mennyei Atyánk karjai közé, mint a kisgyermek. És mi is olyan biztonságban érezhetjük magunkat Isten karjai között, mint ahogyan egy gyerek az apja kezében. Ahol semmi okunk arra, hogy féljünk, hiszen az Atyai kéz védelmez minket. 5. Isten gyermekeinek öröksége van: Róma 8, 16-18: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” A gyermeknek általában van örökségük a szüleik által. Ugyanígy Isten is elkészített az Ő gyermekeinek örökséget, bár Ő ugye nem fog elhalálozni. Sokszor, amikor az Istentől kapott örökségre gondolunk, akkor az jut eszünkbe, hogy a mennyország, Isten országa lesz a mi örökségünk. És ez így is van. Viszont ez az ige, nem csupán ennyiről szól. Hanem két fajta örökségről beszél, egy földiről és egy mennyeiről: a szenvedésről és a dicsőségről. I. Egyrészt örököljük itt a földön Krisztus szenvedését. Mivel Krisztust is üldözte a világ és Krisztus is szenvedett, így nyilvánvalóan az Ő tanítványai sem maradnak ki ebből. És a világ oldaláról sok támadás éri a keresztyéneket a hitük miatt. Aki ezt a földi örökséget, a szenvedést elhordozza, és kitart a hitben, az részesül majd, a mennyei örökségben. II. Isten országának az örökségében. Abban, hogy Krisztussal együtt, mi is megdicsőülünk. Azaz mi is ott leszünk a mennyei dicsőségben, és Krisztussal közösségben leszünk ott is. És olyan szépen írja ez az ige: Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Tehát a földi szenvedés eltörpül a mennyei dicsőség mellett, így megéri vállalni azt azért, hogy a mennyei örökségünket Isten kegyelméből elnyerjük. Tehát elérkeztünk az igehirdetésünk végére, hadd foglaljam össze, hogy miről volt szó. Azt vizsgáltuk meg a mai Istentiszteleten, hogy mit is jelent Isten gyermekének lenni. Láttuk azt, hogy az válhat egyedül Isten gyermekévé, aki befogadja Jézus Krisztust az Ő életébe, aki megtér és újjászületik Isten kegyelméből. Aztán öt tulajdonságot vizsgáltunk meg: 1. Isten gyermeke legyen engedelmes. 2. Úgy utánozzuk az Atyánkat, mint ahogyan a kisgyermek utánozza szüleit. 3. Szeressük a hitben testvéreinket, akikkel egy Atyánk van. 4. Isten gyermekei kapják a fiúság Lelkét, aki által mondhatjuk, hogy Abbá Atyánk, és nincs okunk félni. 5. Isten gyermekeinek öröksége is van: a földön a Krisztus szenvedése, a földi élet után pedig Isten országának az öröksége. Kívánom, hogy minél többen Isten engedelmes gyermekei legyünk és egyre inkább haladjunk előre az Atyával való kapcsolatunkban.