Megmosakodás
Textus: János 1,1-11
„Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Igehirdetés
Kedves Testvérek! A most felolvasott igeszakasszal a nagycsütörtöki eseményekbe kapcsolódhattunk be. Jézus a kereszthalála előtti estén a tanítványaival elfogyasztotta az utolsó vacsoráját. A vacsora közben Jézus váratlanul felkel az asztaltól és elkezdi megmosni a tanítványainak a lábát. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ez miért olyan fontos, miért rögzíti ezt a pillanatot a Biblia, egyáltalán mit kell tudni a lábmosásról? A lábmosás egy étkezés előtti szokás volt a zsidóknál. Mint tudjuk Izráel országa elég sivatagos és homokos területen fekszik. Az akkori emberek vagy mezítláb, vagy saruban jártak a poros utakon, így amikor valahova megérkeztek, főleg ha leültek vacsorázni, elengedhetetlen volt, hogy megmossák a lábukat. Erre általában a vendéglátó adott lehetőséget, hozatott vizet a vendégeknek, de ő maga nem mosta meg a lábukat, ezt mindenki saját magának végezte el. Csak néhány eset volt, amikor valaki más mosta meg az ember lábát. Például az asszony köteles volt a férje lábát megmosni, a gyerekeknek is meg kellett apjuk lábát mosniuk; a nem zsidó rabszolgának is kötelessége volt ura lábának megmosása, de a zsidó rabszolga nem volt erre kötelezve. Ha valaki önként vállalta ezt az egészen alacsonyrendű, alantas szolgálatot, akkor az megmutatta, hogy az adott személy milyen szolgálatkész és mennyire odaadó. És a mai igénkben azt látjuk, hogy a társaság legtekintélyesebb tagja, a mester, az Úr, a megváltó lesz az, aki ezt az alantas munkát elvégzi. Aki hozza a vizet, leveszi a felsőruháját, és mindenkinek egyesével megmossa a lábát. Jézus, aki a legnagyobb az asztaltársaságban, felkel és elvégzi ezt a rabszolgai munkát. Jézus ezzel a tettével egyrészt példát adott az Ő tanítványainak, s ezzel együtt nekünk is, hogy ilyen odaadóan és ilyen szeretettel szolgáljanak egymásfelé a keresztyének. Másrészt viszont ennek a jézusi cselekedetnek van egy igazán mély, lelki jelentése is. Péternek is azt mondja Jézus, hogy amit most tesz, azt Péter még nem érti, de majd a jövőben meg fogja érteni. Mert Jézusnak ezt a tettét az Ő kereszthalála és feltámadása után lehet igazán értelmezni. Miután látjuk, hogy Ő hogyan hal meg az ember bűneiért a kereszten és hogyan győzi le a halált a feltámadásával. A mai igehirdetésben ezzel a lelki mondanivalóval szeretnénk foglalkozni. Ugyanis a mai történetben Jézus nem csak a testi tisztaságról beszél, hanem áttereli a témát lelki síkra. A Péterrel való beszélgetése során szóba jön kétféle megmosatás: a teljes megfürdés és a lábmosás. Kiderül az is, hogy az embernek mindkettőre szüksége van, viszont aki megfürdött, annak már csak a lábát kell megmosnia. Na de vajon mit jelenthet ez, mire gondolhatott Jézus, és egyáltalán ez mit üzenhet nekünk ma, 2022 nagycsütörtökén? Ezt vizsgáljuk most meg, és megnézzük, hogy mit jelent ez a két fogalom: a megfürdés és a lábmosás. Az ige nagyon sokszor használja azt a képet, hogy Isten megtisztítja, megmossa az embert. Talán mi is sokszor használjuk már ezeket a fogalmakat. Márpedig ha Isten megmossa az embert, akkor az azt feltételezi, hogy az embernek megmosatásra van szüksége. Az, hogy a Biblia ilyen sokszor beszél arról, hogy Isten megtisztítja az embert, arra utal, hogy az ember koszos. Hogy van valami szenny, valami mocsok, ami teljesen bepiszkol bennünket, és amitől nem tudunk sehogy sem szabadulni. Kényszerhelyzetbe kerültünk, koszosak vagyunk, és megtisztításra van szükségünk. Mégpedig a bűn az, ami így beszennyezi az embert. Mert amikor a bűnesetnél az ember megvonta Istentől a bizalmát és engedett a kísértőnek, akkor tévútra került és elszakadt Istentől. Bemocskolódott a szíve. Az ember akkor fellázadt Isten ellen, és azóta is folyamatosan lázad, elég megnézni a világot. Az Istentől elszakadt ember képtelen jót tenni. Az egyik ifjúsági énekünk ezt így fogalmazza meg: „A bűn sarában élve lenn, a jóra lelkem képtelen.” Viszonylagosan vannak jó cselekedeteink, amiket mi jónak látunk, de nem tudunk Isten mércéjének eleget tenni, mert Ő tökéletesen jó és nem tűri meg a bűnt, nem tűr meg semmilyen tisztátalanságot. Még a legtisztábbnak szánt tetteinkbe és gesztusainkba is belekeveredik valami önzés, számítás, hátsószándék, hogy nekem mi hasznom lesz belőle. Valaki ezt egyszer úgy magyarázta, hogy amikor az ember bűnbe esett, akkor kormos lett a keze. És még ha jót is akar néha tenni, akkor is csak rosszat tud okozni a másiknak. Mert ha én kormos kézzel megsimogatom a másikat, akkor bármennyi szeretet is van bennem, csak jól összekenem és valószínűleg nem fog neki örülni. És mi magunk nem tudjuk megmosni a kormos kezünket. Nem tudjuk megtisztítani a lelkünket, gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, szívünket a bűntől. Koszosak, tisztátalanok vagyunk. És ha valakinek van bátorsága őszintén magába nézni, az megláthatja ezt a tehetetlenséget, hogy még a legjobb, legtisztább tetteinket is beszennyezi az önzés, a számítgatás. Hiszen azért vagyunk kedvesek a másikkal, hogy Ő is kedves legyen velünk. Vagy azért segítünk, hogy nekünk is segítsenek. Azért teszünk jót, hogy lássa mindenki, hogy mi milyen jó emberek vagyunk. Vagy ha nem is lát bennünket senki, akkor legalább magunkat jól vállon tudjuk veregetni és megdicsérni, hogy milyen ügyesek voltunk. Szerintem jól látszik, hogy még a jónak tűnő tetteinket is beszennyezi a bűn. És még nem is beszéltünk azokról a dolgokról, amiket talán sokkal egyértelműbben rossznak gondolunk: a harag, a hazugság, a lopás, a paráznaság és lehetne még sorolni. Mindezeket csak azért fejtettem ki ennyire, hogy lássuk egyértelműen: az ember elszakadt Istentől, nem szereti az Urat, nem keresi Őt, nem akar Vele közösségben lenni, a bűn mocskában él. Na és ebből az állapotból akar bennünket megtisztítani Jézus. Ez az örömhír, majd látjuk a következő napokban is, hogy Jézus azért halt meg nagypénteken a kereszten és azért támadt fel húsvétkor, hogy a bűn szennyétől megszabadítson bennünket. Hogy lerombolja azt a gátat, azt az akadályt, ami az ember és Isten közé került. Hogy az embert megtisztítsa a bűn mocskától, hogy ne kelljen kárhozatra jutnunk. Ez a megfürdés. Amikor valaki felismeri azt, hogy piszkos, hogy mocskos az élete a bűntől, azután beismeri azt, hogy Ő nem tud magától megtisztulni és ezért odafordul Jézushoz. Jézus pedig nem küld el senkit, aki hozzá megy. Aki odaviszi a szennyes életét Jézushoz, azt Jézus megtisztítja. Ezt nevezi a Biblia megtérésnek is, amikor valaki meghallja Isten hívó szavát, enged annak, odaviszi a szennyes életét Jézushoz és megszületik a szívében a döntés, hogy mostantól Jézus Krisztust akarja követni. Teljes uralomváltás történik. Eddig én voltam az életem ura, most átadom a helyet a tényleges Úrnak. Most már Isten az, aki megmondhatja, hogy mi a jó és mi a rossz az életemben. Aki megmondhatja, hogy mikor mit csináljak, mikor hol legyek, stb. Jézus megmossa azt az embert, aki hozzá tér. És aki újjászületett, az újra képes lesz Istennel kapcsolatban lenni, Őt követni, neki engedelmeskedni, neki szolgálni. Erre akar bennünket megtisztítani Jézus, hogy az Atyával közösségben legyünk. Tehát ez a teljes megfürdés, amikor valaki megtisztul az Istentől elszakadt állapotból és elkezdi Jézus Krisztust követni. Na de akkor mi van a lábmosással, miért van arra szükség? Hát azért, mert a megtért hívő ember nem lesz egyből tökéletes. Ugyan Krisztus már megszabadította Őt a kárhozattól, már örök élete van, de bűnöket továbbra is fog elkövetni. Újra és újra lesznek olyan bűnök, engedetlenségek a hívő ember életében is, amelyeket oda kell vinni Jézushoz, amelyekből meg kell tisztulni, amiket le kell mosni. Kedves testvérek, van ennek egyfajta képiessége is. Ahogyan a koszos utcákon járunk, a lábunk lesz piszkos és azt kell megmosni. Ez kicsit olyan, hogy mi általában napi egyszer fürdünk meg teljesen, de a kezünket többször is megmossuk. Persze sántít a hasonlat, hiszen az a lelki megfürdés, amiről eddig szó volt, az egyszer megtörténik és mindörökre érvényes, de mégis szükség van újra és újra a lábmosásra, a naponkénti bűnbánatra. Félreértés ne essék, nem azért, hogy ezzel fenntartsuk és biztosítsuk a mi üdvösségünket, ezt Jézus teszi meg, amikor a megtérésnél megmos bennünket, hanem azért, hogy egyre inkább az Ő képére formálódjunk, Jézus Krisztushoz hasonlóvá legyünk. Hogy egyre inkább tudjunk az Ő dicsőségére élni és ezzel másokat is Őhozzá vezetni. Úgy érzem, hogy itt nagyon fontos különbséget tenni. A teljes megfürdés az arról szól, hogy a megtérés és újjászületés alkalmával Jézus Krisztus megment bennünket az Istentől elszakadt állapotból, örök életet ad, és újra kapcsolatba kerülünk Istennel. Ezt nevezzük megigazulásnak, hogy Isten igaznak nyilvánít bennünket Jézus Krisztusért, és így nem kell ítéletre mennünk. A lábmosásnak pedig az a lényege, hogy azokból a konkrét bűnökből, amiket talán hívő emberként is újra és újra elkövetünk, megtisztuljunk. Mivel hálásak vagyunk Jézus Krisztus áldozatáért, így odavisszük Ő elé a mi mindennapos engedetlenségeinket, vétkeinket, hogy abból Ő tisztogasson meg minket. Hogy egyre inkább hozzá hasonlókká válhassunk. Ezt nevezzük úgy, hogy megszentelődés, hogy Isten már itt a földön szeretne minket kezelésbe venni és Jézus Krisztushoz hasonlatossá tenni. Nyilvánvalóan ez a kettő összefügg. A teljes megfürdés a lábmosással, a megigazulás a megszentelődéssel. Ez a kettő együtt működik. Mert ha valaki megfürdik, akkor az életében jelen kell legyen a lábmosás is, hiszen Istennel jár és vele van kapcsolatban. Viszont az nem elég, ha valaki csak a lábát mosná, de nem akar teljesen megfürödni. Ezt látjuk a mai történetünkben is. Ott ül a tanítványok között Júdás, Jézus az ő lábát is megmossa, viszont utána azt mondja, hogy ti mindnyájan tiszták vagytok, kivéve az az egy, aki el fogja Őt árulni. Ugyanis Jézus tudta, hogy Júdás el fogja Őt árulni, és látta azt is, hogy Júdás nem tiszta. De hát most mosta meg a lábát, nem? Akkor miért nem tiszta? Hát azért, mert nem fürdött meg. Mert nem Jézus volt Júdás életének az ura. Ő nem adta át teljesen a szívét Jézusnak, hanem csak ott volt Jézus közelében és mégis a maga ura maradt. Ez figyelmeztet bennünket is kedves testvérek, hogy nem elég ott lenni Jézus közelében. Nem elég meghallgatni az Ő igéjét. Nem elég talán még erkölcsileg is megjavulni: kevésbé haragudni, kedvesebbnek lenni, többet adományozni. Persze mindezek nagyon szép dolgok, de nem elég ahhoz, hogy tiszták legyünk Isten előtt. Isten nem csupán ilyen lightos lábmosást vár tőlünk. Ő azt várja, hogy a mi szívünket adjuk oda neki. Méghozzá egészen. Nem csak a felét, nem csak a negyedét, hanem az egészet. Hogy Ő legyen a mi életünknek az Ura. Na ez az, ami nem történt meg Júdás életében, és meg is lett ennek a gyümölcse. Tehát, kedves testvérek, beszéltünk megfürdésről, azaz megtérésről és újjászületésről, valamint lábmosásról, azaz mindennapi bűnbánatról. Húsvéthoz közeledve, meg nyilvánvalóan máskor is, fontos szembenéznünk azzal, hogy mi hogy állunk ezekkel a kérdésekkel. Elsősorban vizsgáljuk meg egészen őszintén, hogy megfürödtünk-e már. Hogy felismertük-e már, hogy menthetetlenül elveszettek vagyunk és csakis Jézusnál találhatunk vigaszt? Odamentünk-e már Jézushoz, hogy új életet kapjunk? Letettük-e előtte a nyomorult életünket, és megszületett-e a szívünkben a döntés, hogy egyedül Jézus Krisztust akarjuk követni. Megfürödtünk-e már? Isten-e az Ura a mi életünknek? Ha még nem, Jézus ma is tárt karokkal vár. Aki Jézushoz megy, azt Ő nem küldi el. Ma is lehet imádkozni: „Moss meg Uram” Ha pedig az a válaszunk ezekre a kérdésekre, hogy igen, akkor így húsvéthoz közeledve és az úrvacsorára készülve, vizsgáljuk meg, hogy jelenleg, a mostani élethelyzetünkben, mi az a bűn, mi az az engedetlenség, amiből Isten meg akar bennünket tisztítani. Mi az a vétek, amit megtűrök az életemben? Mi az a bálvány, amitől nem szabadulok meg? Jézus ezektől is meg akar bennünket tisztítani. És így úrvacsorára készülve különösen is fontos, hogy ezeket megvalljuk. Persze nem csak úgy, hogy én milyen bűnös és gyarló ember vagyok, hanem egészen konkrétan. Nevén kell nevezni a bűnt. El lehet mondani Istennek: „Megharagudtam a főnökömre. Csúnyán beszéltem a házastársammal. Visszaszóltam egy nálam idősebbnek. Hazudtam valakinek. Tisztátalan dolgokat néztem meg. Nem figyeltem a te szavadra, Uram. Loptam, csaltam, hazudtam. De irgalmazz nekem bűnösnek. Bocsáss meg, Uram. Tisztíts meg ezektől.” És aki tényleg ilyen őszintén odaáll Isten elé, azt Ő nem küldi el, azt Ő kezelésbe veszi és elkezdi megtisztítani az életét. Kedves Testvérek, mi az, amiből Isten most meg akar tisztítani bennünket? Mi az, amivel most le kell borulnunk Isten előtt, és amiből szabadulást kell kérjünk? Mert biztos, hogy van ilyen. Az én életemben is van rengeteg. Remélem érzik a testvérek, hogy nem szeretnék magas lóról beszélni. Én is ugyanúgy kegyelemre szorulok és nap mint nap lábmosásra van szükségem, mint bárki másnak. Fontos, hogy mindannyiunk életében jelen legyen ez. Mert Jézus nagyon komolyan óva inti még a tanítványi kör vezetőjét, Pétert is: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Kedves Testvérek, vegyük ezt halálosan komolyan. Ha nem engedjük Jézus Krisztusnak, hogy megmosson bennünket, akkor semmi közünk sincs hozzá. Ülhetünk itt a templomban, vehetünk úrvacsorát, tehetünk bármennyi jót is, ha Jézus Krisztus vére nem tisztít meg bennünket, akkor semmi közünk sincs hozzá. Úgyhogy engedjük neki, hogy rávilágítson a mi bűneinkre, vigyük ezeket az Ő keresztjéhez és hagyjuk, hogy Ő megtisztítson minket ezekből. Mert nála van a szabadulás. Az Ő vére képes minket megmosni. Képes bennünket mindenféle mocsokból megtisztítani. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1, 9). Ilyen reménységgel lehetünk, hogy Jézus Krisztus nem hagy minket a bűn fertőjében, hanem szeretne minket megtisztítani minden gonoszságtól. Így készüljünk nagypéntekre, húsvétra és ezzel együtt az úrvacsorára, hogy azt, ami Isten előtt szennyes, megvalljuk Ő előtte és hagyjuk, hogy Ő megtisztítson. Zárásképpen hadd olvassak fel az 51. zsoltárból egyetlen verset, egyébként otthon érdemes az egész zsoltárt elolvasni, nagyon kapcsolódik a mai Istentiszteletünkhöz. Most viszont legyen Dávid imádsága mindannyiunk imádságává is: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!”