Kétely és megnyitott értelem
Lectio: Lukács 24,36-49
„36Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. 41Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? 42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette, és szemük láttára megette. 44Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk. 49És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”
Igehirdetés
Jézus, az Ő feltámadása után sokaknak megjelent. Először az asszonyoknak, aztán az emmausi tanítványoknak, közben Péternek is, most pedig arról olvastunk, ahogyan a feltámadott Jézus Krisztus a szűk tanítványi körben jelenik meg, áll meg középen és köszönti őket: Békesség nektek! A tanítványok viszont megijednek, azt hiszik, hogy kísértetet látnak, és Jézusnak már-már bizonygatnia kell azt, hogy valóban Ő az, és a tanítványok nem holmi szellemet látnak. Először mutatja a kezét, lábát, hogy meg lehet nézni, meg lehet tapintani, akár a sebhelyeket is. Aztán evett is előttük, hogy ezzel is bizonyítsa, hogy valóban feltámadt. Az Írásokból, az Ószövetségből is megmagyarázta a tanítványoknak, hogy neki meg kellett halnia és fel kellett támadnia. Végül pedig felruházza a tanítványokat egy nagy feladattal, hogy az apostoloknak tanúként hirdetniük kell a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között. Röviden összefoglalva erről olvastunk. És a mai Istentiszteleten arra kérjük magát a feltámadott Jézus Krisztust, hogy közöttünk is álljon meg a középen, lelki módon és nyissa meg az értelmünket, hogy megérthessük és befogadhassuk az Ő igéjét. Ezzel a lelkülettel szeretnék a felolvasott Igével kapcsolatban három gondolatot megosztani a kedves gyülekezettel ezen a húsvéti Istentiszteleten. 1. Jézusnál kaphatunk a kételyeinkre választ Ugyebár a kétség, a kétely elég központi szerepet tölt be a ma felolvasott történetünkben. Megjelenik a feltámadott Jézus Krisztus, a tanítványok pedig nem hisznek a szemüknek. Tele vannak kétségekkel, hogy vajon tényleg Jézus jött-e el közéjük. Azt hiszik rá, hogy valamifajta kísértet jelent meg nekik. És miután Jézus elkezdi bizonygatni, hogy valóban Ő az, még mindig hitetlenkednek és csodálkoznak. Pedig nem sok okuk volt a tanítványoknak kétségbeesni. Nem sok okuk volt megkérdőjelezni Jézus feltámadását. Hiszen Jézus többször is elmondta nekik a halála előtt, hogy Ő bizony meg fog halni és harmadnapon fel fog támadni. Aztán látták a tanítványok az üres sírt, és ha ez nem lenne elég, maga Jézus már megjelent aznap többeknek is: az asszonyoknak, az emmausi tanítványoknak, Péternek. Mégis kételkednek a tanítványok és nem hisznek a szemüknek. És egészen megdöbbentő az a szeretet és türelem, amit Jézus tanúsít ebben a helyzetben. Nem leüvölti a tanítványok fejét, hogy miért hitetlenkednek, nem keres magának másik tanítványokat, hanem a legnagyobb szeretettel inti őket és eloszlatja az ő kételyeiket. Pedig jogosan mondhatta volna: Már elegem van ezekből a tanítványokból. Három évig velük jártam, tanítottam őket, megismerhettek. Többször is elmondtam nekik, hogy mi fog történni. Nagypénteken még is szétszéledtek, Péter háromszor meg is tagadt. Aztán az üres sírt is látták, többüknek megjelentem, és most hogy itt állok közöttük még mindig nem hisznek a szemüknek. Kísértetnek néznek. Elegem van belőlük. Inkább itt hagyom őket, keresek mást magamnak. De Jézus nem ezt mondja. Hanem a legnagyobb türelemmel kezelésbe veszi a tanítványok szívét. Először megkérdezi: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?” Tehát félreértés ne essék Jézus nem mondja azt, hogy de jó, hogy kételkedtek, hanem szóvá teszi ezt. Viszont ezt a legnagyobb szeretettel teszi. És utána mondja rögtön: gyertek nézzétek meg a kezemet és a lábamat. Ha még ennek sem hisztek, gyertek tapintsátok meg. Itt vannak a sebhelyek is. Ha szellem lennék, akkor nem tudnátok megtapintani a testemet. – És nyújtja nekik Jézus az Ő kezét, lábát. De a tanítványok még mindig nem hisznek, úgyhogy még egy lépést meg tesz Jézus. Nem volt Ő éhes, de annak érdekében, hogy a tanítványokat meggyőzze, hogy tényleg testben támadt fel, eszik egy szelet halat. Ezek után pedig rátér az Igemagyarázatra és ez lesz a végső megoldás, ami elnémít minden kétséget. Amikor a Bibliából megmagyarázza nekik, hogy miért is kellett ennek így történnie. Ez az, ami a legvégén teljes győzelmet arat a kétség felett: Istennek a szava. Nem is maga a feltámadott test, meg az üres sír, hanem az, hogy Isten ezt már előre megmondta. És az Ő szava teljesedett be azzal, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Isten szaváról, az Igéről lesz még szó egy másik gondolatban, úgyhogy most megelégszünk ennyivel, hogy az Ige az, ami képes győzelmet aratni a kétség felett. Tehát láttuk, hogy Jézus nem haraggal reagál a tanítványok kétségeire, hanem a legnagyobb szeretettel és türelemmel. És végül az Ő szava teljesen meggyőzi a tanítványokat és eltűnik mindenféle bizonytalanság. Nos, a mi életünkben is támadhatnak ilyen kétségek. Ez a világ nagyon szereti megkérdőjelezni Istennek a létét, a Bibliának az igazságát, a keresztyénségnek az értelmét. Talán a környezetünkben is kaphatunk mindenféle megjegyzést a hívő életre. Lehet, hogy a belső lelkivilágunkban is akadnak kétségek Isten ígéreteivel kapcsolatban. Ezek mind-mind hatással lehetnek ránk. És az még nem baj, ha a kétség felüti a fejét. Hiszen azzal nem tudunk mit kezdeni. Viszont a kérdés az, hogy ezzel a kétséggel mi mit kezdünk. Luther mondta azt, hogy arról nem tehetünk, ha egy madár elrepül a fejünk felett, de arról igen, ha fészket rak a fejünkön. Na valami ilyesmi igaz a mi aggályainkra is. Arról nem tehetünk, ha felmerülnek bennünk kétségek. De arról már igen, ha átadjuk magunkat azoknak, ha azonosulunk velük, és hagyjuk, hogy teljesen belemásszanak a mi fejünkbe. Na de akkor mit lehet csinálni ezekkel az aggályokkal? Oda lehet vinni őket Jézushoz. És Jézus képes legyőzni a mi hitetlenségünket, hiszen a tanítványokét is legyőzte. Van, akinek kétség támad a szívében és nem is mer imádkozni, mert mennyire méltatlan dolog az, hogy ilyen bizonytalansággal imádkozik. De hát pont ilyenkor kéne a leginkább Istenhez fordulni imádságban. És látjuk, hogy a felolvasott Igében Jézus nem elküldi a tanítványokat, hanem nagy készséggel segít az ő hitetlenségükön. Egy saját példát hadd osszak meg. Még talán gimnazista voltam akkor, amikor megnéztem a Da Vinci-kód című filmet. Nem tudom ismerik-e a testvérek ezt a könyvet, vagy filmet. Röviden a történet legfőbb üzenete az, hogy az egyház eltorzította Jézus igazi célját és tanítását, ennek érdekében minden eszközt bevetett és még a Bibliát is átírta. És ez a mű nagyon tudományosnak próbálja magát beállítani és így hatni az olvasókra vagy nézőkre. Na hogy mennyire tudományos a Da-Vinci kód, abba most inkább nem mennék bele. De a lényeg az, hogy amikor én láttam a filmet, akkor már hitben jártam. És ebből fakadóan nyilván nem fogadtam el a látott dolgokat igazságnak. Viszont azért az a gondolat felütötte a fejét, hogy mi van ha mégis van ebben egy kicsike igazság is. Ha az egyház az első századokban átírt bármit is a Bibliában azért, hogy a saját érdekeit elérje. Nem volt erős ez a kétség, de azért mégis csak előjött bennem egy ilyen gondolat. Megnéztem ezt a filmet, ami eltorzította az evangéliumot és rögtön támadva volt a hitem. Miután befejeztem a filmet rögtön elolvastam az aznapra kijelölt Igeszakaszt. A Galata 1-ből volt kijelölve aznap egy rövid rész. Olvasom: „6Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, 7pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! 9Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” A film egy hamis evangéliumot mutatott be, ez engem elgondolkoztatott, viszont Istenhez fordultam a kételyeimmel. És Isten olyan csodálatosan rögtön választ adott. Konkrétan erről szólt ez az igeszakasz, hogy nincsen más evangélium. És ha bárki meghamisítja ezt és másmilyen evangéliumot hirdet, átkozott legyen. Látjuk, hogy milyen tökéletesen időzít Isten? Ki tudja, hogy mikor jelölte ki a kiadó, hogy aznap ez az Ige legyen a kijelölt szakasz, de Istennek már akkor gondja volt arra, hogy az én kételyeimet azon a napon eloszlassa. Lehet, hogy valaki azt mondja erre, hogy véletlen, de aki ezt átéli, az tudja, hogy nem az. Ezzel a személyes példával is hadd bátorítsak mindenkit, hogy merjünk a mi aggályainkkal, kétségeinkkel odamenni Jézushoz. Mert Ő képes azokat eloszlatni. Akár ilyen nagy hitbeli kérdésekről lenne szó, akár arról, hogy a saját életünkben nem látjuk Isten ígéreteit beteljesedni, bátran lehet Istenhez menekülni, aki megnyugvást és békességet tud adni nekünk. Elsősorban az Ő szavával, az Igéjével. Mint ahogy a tanítványoknál is láttuk. 2. Jézus képes megnyitni az értelmünket, hogy értsük az Írásokat Amikor Jézus végleg eloszlatja a kétségeket az Igemagyarázatával, akkor olvashatunk egy nagyon erős mondatot: „45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat”. Jézus megnyitja a tanítványok értelmét és elkezdi nekik magyarázni, hogy miért kellett meghalnia és feltámadnia. És a tanítványok most már értik, hiszen maga a feltámadott Jézus az, aki megnyitotta az Ő értelmüket. Még a szűk tanítványi kör, a nagy apostolok sem értették jól az Igét mindaddig, amíg a feltámadott Jézus meg nem nyitotta az Ő elméjüket erre. Sőt, az evangéliumokból azt is láttuk, hogy a kor legnagyobb írásmagyarázói, teológusai, a farizeusok sem értették meg jól az írásokat. Hiszen nem Jézustól várták azt, hogy megnyissa erre az értelmüket. Tehát Isten nélkül, a magunk okosságával nem lehet megérteni Isten Igéjét, bármennyire is erőlködünk. Persze, egyfajta objektív megértésre eljuthatunk. Fel tudjuk fogni, hogy a történetben kik szerepelnek, hol járunk, ki, mit mond, stb. Ezt meg tudjuk ismerni. De az Ige igazi jelentését, ami a szívünket képes átformálni, csak akkor érthetjük meg, ha maga Jézus nyitja meg a mi értelmünket. Máskülönben nem. Tehát ez nagyon nagy alázatra kell bennünket indítson. Velem is sokszor megesik, főleg így teológusként, meg lelkész hallgatóként, hogy majd én milyen jól megértem az Úr Igéjét. Annyit készültem már ilyen alkalmakra, meg tanultam sokat a Bibliáról, ez is menni fog már rutinból. Na és ilyenkor jön a nagy megaláztatás. Az Úr rámutat, hogy ez így nem megy. És magam is ezt tapasztalom újra és újra, ha nem az Úr Lelke munkálkodik bennem, akkor nem tudom jól megérteni az Igét. Ha csak a saját önteltségemmel akarok Igét magyarázni, akkor annak csak emberi okoskodás lesz a vége. És amikor egy ilyen bukás után végre leborulok Isten előtt, és kérem, hogy nyissa ki az Ő Igéjét előttem, akkor olyan csodálatos felismerésekre lehet eljutni. Tehát ez a dolog nagyon nagy alázatra kell bennünket tanítson. Viszont ugyanannyira jelent ez bátorítást és lehetőséget is számunkra. Van lehetőség megérteni a mindenható Isten szavát! Mekkora kiváltság ez, hogy az egész világegyetem Urának van szava hozzám. Sőt, Ő maga akarja azt megértetni velem, egészen személyesen. Ez valami elképesztő kiváltság. Élünk-e ezzel a lehetőséggel? Hogy van módunk a mindenható Istennel kapcsolatba lenni. Van alkalmunk az Ő szavát megérteni. Kihasználjuk- ezt a lehetőséget? Elővesszük-e akár otthon a Bibliát, hogy mindennap elolvassunk egy-egy rövid szakaszt? Kérjük-e tőle, hogy ismertesse meg magát velünk? Hagyjuk-e, hogy az Ő Igéje át is formálja az életünket? Mert nem csak az a célja, hogy az Ő szava eljusson a mi fülünkig, meg megértsük az értelmünkkel, hanem az, hogy azt be is fogadjuk és meg is cselekedjük. A hegyi beszéd végén Jézus azt mondja, hogy aki hallgatja az Ő beszédét és meg is cselekszi azt, az olyan, mint a bölcs ember, aki sziklára építette a házát. De az, aki hallgatja, de nem cselekszi meg, az olyan, mint a bolond ember, aki viszont homokra építette a házát. És jöttek az árvizek, meg a szelek és összeomlott az a ház. Gondolom senki sem akar bolond ember lenni. És senki sem akar abba a pusztulásba jutni, mint a bolond embernek a háza, ami a viharban összedőlt. Éppen ezért amikor hallgatjuk Isten Igéjét, ne keményítsük meg a mi szívünket, hanem kérjük Istentől, hogy Ő nyissa meg a mi értelmünket és segítsen abban, hogy ne csak hallgassuk, hanem meg is cselekedjük az Ő szavát. Tehát Jézus nyitja meg a mai Igénkben is a tanítványok értelmét, hogy megérthessék az Írásokat. És most, hogy a tanítványok már értik a sok-sok próféciát, ami Jézus haláláról és feltámadásáról szól, Jézus megbízza őket egy nagy feladattal. 3. Jézus feladattal bízza meg azt, aki tanúja az Ő feltámadásának A tanítványok találkoznak a feltámadott Jézus Krisztussal, Ő megnyitja az értelmüket és most feladattal bízza meg őket. Milyen feladattal? „47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk.” Jézus tanúságra hívja az Ő tanítványait. Hogy ők legyenek majd azok az apostolok, akik tanúbizonyságot tesznek az Ő haláláról és feltámadásáról. Ők legyenek azok a hírnökök, akik hirdetik a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között. Ez eléggé egybe cseng azzal az igeverssel, amit az Apostolok cselekedeteinek az első részében olvasunk, ugyebár az Apostolok cselekedeteit is Lukács írta. Ott ezt találhatjuk: „és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” Tehát az a nagy feladat: hírül vinni a világnak, hogy Jézus meghalt, megváltást szerzett, és harmadnapon feltámadt a halálból. Ezért van lehetőség megtérni és bűnbocsánatot kapni. Ez az az evangélium, amiről tanúskodnia kell majd a tanítványoknak. Meg tanúskodnia kell mindazoknak, akik ezt átélték. Akik találkoztak a feltámadott Jézus Krisztussal. Tehát ez a cél még mai is aktuális. Hát lehet ma találkozni a feltámadott Jézus Krisztussal? Lehet! Azt mondja a Biblia és azt mutatja sok-sok hívő ember tapasztalata is, hogy lehet. Jézus Krisztussal lehet találkozni az Ő igéjében, az Ő egészen titokzatosan munkálkodó Szentlelke által. Meg lehet tapasztalni azt, hogy az ige személyesen nekem szól, hogy Isten nekem mond valamit, hogy Isten szava szíven talál engem. És én erre válaszolok imádságban. Ugyebár Jézus áldozó csütörtökön felment a mennybe, de az Ő Lelke által még mindig közöttünk van és lehet vele találkozni. Kedves Testvérek! Hogy állunk mi ezzel? Legyen ez a mostani húsvétunk egyik legfőbb kérdése: Találkoztam-e már a feltámadt Jézus Krisztussal? Ismerem-e Őt? Nem csak úgy hallomásból, hanem egészen közelről, személyesen. Tapasztaltam-e már, hogy Ő egészen személyre szabottan hozzám szól az Ő igéjén keresztül? Jézus ma is hív a vele való találkozásra. Ma is lehet hozzá fordulni imádságban. És Jézus megismerteti önmagát azzal, aki őszintén megy Őhozzá, aki tényleg meg akarja Őt ismerni. És aki már megismerte a feltámadott Jézus Krisztust, az már tanúja az Ő feltámadásának. És ott a feladat, hogy ezt a bizonyságtételt másokkal is megossza. De szó szoros értelmében nem is feladat ez, hiszen talán a feladathoz sokszor negatív dolgokat csatolunk. De aki átélte a Jézussal való találkozást, azt, hogy Jézus megszabadította őt annyi nyomorúságától, annak ez a bizonyságtétel nem kényszeres lesz. Hanem ezt az örömöt önként szeretné megosztani másokkal is. Hiszen szeretné, hogy más is eljusson erre a boldog életre, amit csakis Jézustól lehet megkapni. Kedves Testvérek! Bizonyságtétel-e az életünk? Úgy élünk-e, hogyha az emberek ránéznek a mi életünkre, akkor abban Isten munkáját látják meg? Szoktunk-e Istenről beszélni másoknak? Hirdetjük-e az evangéliumot? Elhangzott-e a húsvéti történet az ünnepi asztalainknál? Elvégre erről szól az ünnep. Kedves Szülők! Hallják-e a gyermekeik Isten igéjét? Szoktak-e nekik Jézusról beszélni? Előkerül-e a Biblia az otthonainkban? Ha valaki meghallja és megérti Isten hívó szavát és találkozik a feltámadott Jézus Krisztussal, akkor előbb-utóbb mindenképpen eljut oda, hogy ezt az örömöt másokhoz is el akarja juttatni, ezt másokkal is meg akarja osztani. Éppen ezért fontos kérdés ez, hogy nekünk ilyen bizonyságtétel-e az életünk, amelynek minden apró részlete Jézus halálára és feltámadására mutat. És ami a legnagyobb öröm és reménység az egészben, hogy ezt nem egyedül kell véghezvinnünk. Jézus a tanítványokkal való beszélgetését is így zárja: „ 49És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” Ez egy előreutalás pünkösdre. Jézus arról beszél a tanítványoknak, hogy majd el fogja küldeni az Ő Szentlelkét, aki ebben a tanúságban segíteni fogja őket. Felruházza őket mennyei erővel. És akkor majd jól fogják tudni végezni a szolgálatukat. Mert Isten Szentlelke fog általuk és az ő szavaik által munkálkodni. Ez számunkra is nagy bátorítás. Hogyha már találkoztunk Jézus Krisztussal, ha már Őt követjük és kaptuk az Ő Szentlelkét, akkor nincs mitől félnünk. Hiszen mennyei erővel vagyunk felruházva. Éppen ezért nem kell aggódni, hogy majd mit fognak szólni, ha bizonyságot teszünk, biztos kigúnyolnak majd. Maga a Szentlélek tanúskodik velünk együtt. Úgyhogy lehetünk bátor bizonyságtevői Jézusnak. A mai Istentiszteleten három gondolatot emeltünk ki az olvasott Igéből: 1. először láttuk, hogy Jézushoz bátran mehetünk a mi kételyeinkkel, mert Ő tudja azokat eloszlatni. 2. Aztán arról volt szó, hogy Jézus az, aki megtudja nyitni a mi értelmünket arra, hogy megértsük az Ő Igéjét. 3. Végül pedig láttuk, hogy akik már találkoztak a feltámadott Jézus Krisztussal, azok tanúk, és bizonyságot tehetnek Jézus haláláról és feltámadásáról. Márpedig nem egyedül kell ezt megtenni, hiszen Ő elküldte az Ő Szentlelkét, aki mennyei erővel ruházza fel azokat, akik Jézus szolgálatában állnak. Ezzel a bátor reménységgel kívánok mindenkinek áldott ünnepet, és reménykedem, hogy ez a húsvét is a feltámadott Jézus Krisztussal való találkozásnak az ideje volt. Bátor hírnökként pedig vihetjük az evangéliumot, az Ő halálának és feltámadásának a hírét a többi embernek.